Az elektronikus energiamérőket elsősorban fáziskonfigurációjuk és funkcióik szerint osztályozzák. A fáziskonfiguráció alapján a fő kategóriák az egy-fázisú elektronikus energiamérők és a három-fázisú elektronikus energiamérők. A funkcionalitás alapján ezek közé tartoznak a szabványos mérési típusok, az előre fizetett típusok (pl. DDSY8118 és DDSY422 modellek) és a több{8}}funkciós típusok (amelyek mind az előre/hátra aktív, mind a meddő energiát mérhetik, valamint olyan funkciókat, mint az eseményrögzítés és a kommunikáció).
Az elterjedt egyfázisú, szabványos mérő elektronikus energiamérők közé tartoznak a DDS870, DDS480, DDS237-1 és DDS110 modellek [9-10] [15]. A DDS870 modell teljesítménye megfelel a GB/T17215-2002 szabványnak; a DDS480 modell a GB/T17215-2002 szabványnak is megfelel; a DDS237-1 modell pedig megfelel a GB/T17215.321-2008 szabványnak. Legfontosabb paramétereik közé tartozik az alapvető áramerősség (pl. 1,5(6)A, 5(60)A), a 220 V-os referenciafeszültség, a pontossági osztályok (1.0 osztály, 2. osztály) és az 50Hz/60Hz frekvencia.
Az egyfázisú{0}}kártyás elektronikus energiafogyasztásmérők elsősorban olyan modelleket tartalmaznak, mint a DDSY422 és DDSY8118. A DDSY422 modellt az egyfázisú elektromos hálózatokban lévő váltakozó áramú aktív energia-használati idő (TOU) mérésére, valamint távoli tarifaszabályozásra tervezték; megfelel az olyan szabványoknak, mint például a DL/T645-2007, 5(60)A áramerősséggel rendelkezik, és az 1.0 pontossági osztályba tartozik.
Egyes modellek olyan további funkciókat is támogatnak, mint a -szabotázs elleni képesség, a nagy túlterhelési kapacitás (pl. a névleges áram 10-szeresét meghaladó), valamint az LCD- vagy mechanikus regiszterkijelzők használata.